Szabadi Lívia: A várakozás ideje
Várom a havat, hófehéret,
a száncsengőt, a nevetésed,
piros sapkának fehér bojtját…
Kandallótűz meleget ont ránk.
Várom a téli nagy csodákat,
feldíszített karácsonyfákat,
narancs-fahéj illatú estet…
Békességet, nyugalmat, csendet!
Várom a családok mosolyát,
a búcsút intő gondok sorát,
a szívekbe költöző imát…
Mikor jön végre egy jobb világ?
Várom karácsony ígéretét,
lelkekbe lopott szeretetét…
Várom, hogy ne csak egy nap legyen,
várom: Ne kelljen várni sosem!