Dunaszentgyörgy

Márai Sándor sorait is beszédébe foglalta Henczéné Borbás Márta intézményvezető az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából rendezett dunaszentgyörgyi ünnepi megemlékezésen. “1956 október 23-án nagy és csodálatos dolog, történt Magyarországon. A nép szabadságra, új Magyarországra vágyott. Változásra gyűltek össze elődeink. Néhány napra sikerült. Csak rövid ideig élvezték a kivívott győzelmet, mert az elnyomók visszajöttek, a hősök elbuktak, odalett szabadság iránti vágy.

Azóta, hol szabadon, hol titokban, de minden évben emlékezünk, fejet hajtunk az akkori áldozatok, hősök előtt.

Az 1989-es rendszerváltás óta sokat és jelentős lépéseket tettünk annak érdekében, hogy ez az ünnep, a szabadságharc rangjának méltó helyére kerüljön.” – Idézzük az Igazgatónő köszöntőjéből.

Ezerkilencszázötvenhat világtörténeti esemény volt. Az 1956-os forradalomban testet öltő közös ügy: a demokrácia, a szabadság iránti vágy, a nép akaratának érvényesülése, az elviselhető életet meghatározó szabályok megalkotásának kivánalma, a szabad és élhető jövő a fiatalok számára. Ki-ki fegyverrel vagy csak hangos szóval küzdött a közös célokért – bár egyeseknek ez iránti törekvése az életébe került, másoknak hosszú börtönéveket vagy emigrációt eredményezett.

A hősök előtti tisztelgés ma nálunk a dunaszentgyörgyi faluházban, a Csapó Vilmos Általános Iskola 7. osztályos tanulóinak településszintű, nyilvános műsorával történt, hiszen helyi nevelési-oktató munkában is kiemelt fontosságú a hazafiasságra nevelés. A gyermekeket – csupán néhány próba alkalmával – nagyszerűen felkészítette osztályfőnökük. Dr. Magyarné Muth Gabriella elmesélte, hogy nem egy hagyományos prózai műsort szerettek volna előadni, sokkal inkább egy a megszokottól eltérő, de valamilyen módon mégis az iskolához is köthető és minden osztálytársnak szerepet biztosító színpadi előadást terveztek bemutatni. E gondolat mentén állították össze – az 1956 őszén, a korábbi NDK-ban, egy Berlinhez közeli iskolában megtörtént valós esemény életképeit felidézve – műsorukat. A Tanárnő (és bizonyára a termet teljesen megtöltő jelenlévők) értékelése szerint 7. osztályosoknak elismerés jár ezért az előadásért, hiszen rendkívüli szorgalommal, lelkesedéssel készültek és nagy beleéléssel adták elő szerepüket. Köszönetét fejezte ki továbbá az előkészületekben segítséget nyújtó szülőknek is.